Pár szóban szeretném bemutatni az autót, amit már kiskorom óta a csodálatom övez.

Nagyon rég szerettem volna már egy Mustangot, egy ilyen 1968-as évjáratút, de ebben az évjáratban olyan árban, ami nekem megfelelt volna nem akadt, illetve akadt, csak vagy sokkalta drágábban vagy olyan árban, ami megfelelt volna, de csak 6hengeres motorral…

Sokáig keresgéltem a neten, mire megtaláltam a minden szempontból tökéletes alanyt. Édesapámmal – mivel szerencsére ő is autóbolond – elmentünk felkutatni, majd hosszas méricskélés után megvettük közös erővel. A felújítás is együttes energiával történt. Amit az autóról tudni kell: Ez egy 1968-as Ford Mustang GT. 302 köbincses (5literes) V8-as motorral, most körülbelül olyan 230lóerő körül. Hardtop kivitelű, ami azt jelenti keménytetős, nem a Fastback (csapott hátú) kivitel, amit láttunk pl. a Tolvajtempóban. Annyi baj legyen

Miután megvettük szépen lassan nekikezdtünk a kasztni felújításának. Miután az egész kasztnit darabjaira szedettük és minden elemet gondosan rendberakattunk utána előkészítettük a festéshez. Az autó eredetileg halványzöld-türkizzöld metál színű volt, amit a saját ízlésemre szabtam. Így lett fekete metál alapszínen két ezüstmetál GT csík. Az autó motorja egyelőre még érintetlenül gyári, ami szinte hihetetlen, ugyanis remekül cipeli a kasztnit. Jól gyorsul és bőséges nyomatéka van, amit a 3sebességes automata, ha nem is egy pillanat alatt, de jó iramban kapcsol.

A váltó enyhe felújításon vett részt, ugyanis kis idő után kiugrott a sebességből. Ezt leszámítva, meg azt, hogy a kasztni kerékjáratánál egy kisebb folton rozsda volt, szinte korát meghazudtoló állapotban volt az autó. Számomra úgy is remek vétel lett volna az autó, ha szakadt állapotban van, de így meg aztán nagyon boldoggá tesz.:) Miután az autót felújítottuk megvettünk pár új díszlécet illetve jeleket, amik sérültek vagy rozsdásak voltak vagy hiányoztak. Azután vettem bele két Talbot stílusú visszapillantó tükröt, amelyek sokkal jobban állnak rajta, mint a gyári kocka tükör.

A motorháztetőn kis emelkedést csináltattunk, továbbá sötétítve lett a hátsó ablak. Fordulatszámmérőt is vettem hozzá, mivel gyárilag nem volt benne. Az első lökhárító kapott egy gyári sport toldatot, ami a sportverziókon, illetve a 69-es Mustangokon volt kapható. Ezzel a toldattal az autó agresszívabb hatást kelt számomra. Az autó egyébként a legtöbb ember kérdésére válaszolva nem eszik olyan sokat, mint az egy ilyen kaliberű régi motortól várható lenne. 100km-en, ha szép állandó tempót autózik az ember körülbelül 11litert löttyint le a torkán. Városban sem lép túl 14literen, viszont ha az ember lepadlózza – márpedig elhihetitek, hogy nem lehet megállni, szinte kívánja – akkor 20at is könnyen beszippant olyan vehemenciával, mint egy 2 napja szomjazó alkoholista.

Szerencsére a Kesmustang a legtöbb mindent be tudta szerezni nekem, bár az árak elég borsosak, így elég sok időbe telik, mire minden úgy lesz a helyén, ahogy én szeretném. Most az autó még messze van a végleges külsőtől.
Imádom a hangját, ami mellett szerintem teljességgel felesleges a magnó. Imádom, hogy hátsó kerekes és a legkisebb gázadásra is riszálással reagál a far.

Imádom, hogy padló gázra olyan vehemenciával lódul meg, mint akit hátbarúgnak és emellett egy oroszlán és egy Tyrannosaurus hangjának keverékével örvendeztet meg, amivel felállítja az ember hátán a szőrt is. 0-100ra körülbelül 8másodperc alatt gyorsul fel, ami nem ámulatba ejtő, még csak nem is olyan versenyképes a mai sportosabb kocsik közt, de a körítés az mindenképp egyedi…
Mondhatni fanatikus vagyok, hiszen csak Fordom volt eddig, de egy Mustangot vezetni, egy életérzés…

Köszönöm a cikket Balázsnak!

A képeket Bodó Levente készítette: LB Photography